Abban biztos vagyok, hogy hasznosabb mint a Facebook, mert egy blog elolvasása alkalmával talán jobban meg lehet ismertni az alkotó személyt, mint egy közösségi oldalról. A fészen ugyanis az emberek csak a tökéletes oldalukat mutatják meg, azokat a képeket rakják fel amiken boldogok, amin jól szórakoznak vagy amin menőnek látszanak (legalább is a legtöbb esetben). Kétfajta embertípüst lehet megkülönböztetni a közösségi oldalakon, vannak azok akik folyamatosan posztolnak a tökéletesnek látszó életükről és vannak azok, akik ezeket nézve depresszióssá válnak és nem veszik észre hogy az egész Facebook csak manírkodás. Bevallom velem is előfordult már a "vidám" képeket nézve, hogy elszomorodtam és irigykedve néztem más boldogságát, míg én boldogtalannak, elhagyatottnak, magányosnak éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy nem szabad más dolgaival foglalkozni mert egyrészt nem biztos hogy valós, másrészt a saját életemet kell rendbe tenni. Folyamatosan a kiegyensúlyozottságra törekedtem, de sajnos nem minden területen tudtam elérni azt amit szerettem volna. A suli, a munka vagy a család az rendben ment és szereztek olykor-olykor boldog pillanatokat, de valami mindig hiányzott a képletből, hogy kerek legyen az egész. Azt akartam, hogy minden nap érezzem, hogy boldog vagyok és rendben legyen a magánéletem, ami sajnos sokáig nem valósult meg. Aztán találkoztam valakivel, aki minden nap mosolyt csalt az arcomra és ezt teszi a mai napig :) Mellette tényleg azt érzem hogy minden nap boldog vagyok, ha nem is egész álló nap, de minden nap. Soha nem éreztem még ilyet és nem hittem, hogy valaha is fogok, csak reménykedtem benne, de itt van és létezik a mesébe illő szerelem :)